Magok.
Mert a slow food alapja a helyi - helyben termesztett, készített, eladott élelmiszer.

Reinics Ritánál és Füssi Nagy Szabolcsnál a Sárospatak melletti (Apróhomok) tanyájukon eddig csak nagyon finomakat ettem. Önellátásra törekedő gazdaságukban kíváncsi voltam a magokra még a mádi magcserénk és a tavaszi napéjegyenlőségi Folyamatos Konferencia előtt. A magok portréit szerettem volna elkészíteni. Végül csak egy rövidebb szemle jött össze. A "magportré" valószínűleg hosszabb távú ügy. Szabolcs magos ládájából most olyanokat 'válogattam' inkább, ami valami miatt érdekes - ritkább növény, régi fajta (mint a lófogú kukorica)  vagy van valami plusz benne. Keresem, de még azt hiszem, nem bukkantam kimondott itteni tájfajtára Tokaj-Hegyalján.
Itt a magok mind saját vagy házilag fogott magok, nem egy szép bolti kollekció.

A titokzatos láda, benne több száz dobozka, zacskó. Mellette az a kézi malom, amin Szabolcs az állatok eledelét őrli.


Itt van lófogú is.


A babérlevél a vetőmagos zacskóban most rovarűzőként szolgál, de az ételben is barátok


Futóborsó: kétméteresre is megnő

Egy jókora zsáknyi termett tavaly
 
Tehénborsó. Tehénbabnak is hívják.


Szabolcs mindenképp akart mutatni valamit a portrésorozathoz. Egy búzaszemet hozott azzal, hogy egy idős néni hívta fel rá a figyelmét, hogy egy arc látható minden búzaszemen, Jézus arca. Van, aki Máriát mond. Mindenesetre szép reveláció volt.
Nagyon sajnálom, hogy kihagytam a rizst - igen, azt is termesztenek és a kinézése nagyon más volt ahhoz képest, amit ismerünk.

Ez itt már a mádi magcsere egyik érdekes szereplője. A kezdeményezője Kovács Ágnes volt, vele és a művházzal együtt jó dolgot szerveztünk, elég jól sikerült ahhoz, hogy folytassuk

Laposborsó. Én szegletes ledneknek hívnám.
Ezt Zalánnak hívják itt, én lima vagy holdbabnak ismerem. A legfontosabb, hogy szárazságtűrő, ámulva néztem, amint a legnagyobb forróságban élére fordítja a leveleit. Szép a virága is.
Baloldalt amit vittem, jobboldalt amit hoztam. Vagy egy részük. Ahhoz képest, hogy középkorúak, akiket kérdeztem a saját magfogásról, úgy beszéltek róla, mint amit még a nagyanyjuk csinált hajdanában, de mintha a múlt ködébe veszett volna az a régi szokás, elég sok saját fogású mag jött össze.

Kék krumplit még aznap kaptam valakitől, vittem is a cserére.
bazsalikom, büdöske, piros amarant, sáfrányos szeklice, cukkini, fodros saláta, nagydobosi tök, physalis, bokorbab,
Receptet is hoztam (összefut a nyál a számban) - mert a magcsere mindig receptcsere is:

Olajos paprika receptje: kell ide a sokféleség: sima (lecsó, TV) paprika, almapaprika (erős, édes), kosszarvú kell hozzá. Utóbbihoz palánta kapható a szerencsi piacon.

Szóval: A paprikákat kettévágjuk, ami olyan, kicsumázzuk. Készítünk egy számunkra kellemes édes-sós-savanyú fűszeres (bors, babérlevél, mustármag, stb.) alaplevet, mintha uborkához lenne. Felfőzzük. Adagonként beledobjuk vegyesen a paprikákat kis időre, épp csak hogy formálhatókká váljanak, de még nem puhák. Kivéve ebből a léből olajba mártjuk-forgatjuk, gyorsan bele steril üvegekbe, rá a forró levet, tetőt és száraz dunsztba tesszük. Isteni!
lófogú kukorica, csemege kukorica, mángold, galambbegy, menyecske bab, mángold
Barna csicseri borsó Ritától - ezeken meg szivek vannak. Februárban elvetettem, már több levelük van.

Bartha Gabó