"A tej a mindenség, a világ a sajt": Sajtok Tokaj-Hegyaljáról és környékéről

2016.03.06. 21:52 - Slow Food Central Budapest

Címkék: miskolc mád sajt erdőbénye tarcal horváth gergely balla enikő szilágyi tibor Tiszaeszlár kácsárd völgyzugoly sajt manufaktúra egymű 2 Volenszky bodnár sándor Reinics Rita apróhomok zempléni sajt műtárgy sajt Szokolai Ákos

Terra Madre nap, Sárospatak, 2015 december 9.
*
Ebből az alkalomból válogattam az évek során Mád, Tiszaeszlár, Erdőbénye, Kácsárd, Tarcal kecske-, juh- és tehéntej sajtjairól készített fotóim közül. Teljesen szubjektív kollekció  ez, nagy kedvencekkel és csodálatos műtárgyakkal. 
*
Horváth Gergely "A sajt és a kukacok" videoinstalláció és misztériumjáték, egymű galéria, Miskolc
A misztériumjáték visszatérő sora volt ez: A tej a mindenség, a világ a sajt. (Carlo Ginzburg)
dscn0458.jpg
Balla Enikő, Kácsárd
dscn0599.jpg
Balla Enikő, Kácsárd
dscn0817.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0008.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0007.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0140.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0139_2.jpg
Horváth Gergely, egymű, Miskolc
dscn0459.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0145.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0146.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0147.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0150_3.jpg
Völgyzugoly Sajt Manufaktúra, Erdőbénye
dscn0154_3.jpg
Balla Enikő, Kácsárd
dscn0815.jpg
2 Volenszky (Tiszaeszlár) - Balla Enikő (Kácsárd) - Völgyzugoly Sajt Manufaktúra (Erdőbénye)
dscn0124.jpg
Volenszky juhsajt - Tiszaeszlár
dscn2256.jpg
Balla Enikő, Kácsárd
dscn0105.jpg
Bodnár Sándor, Mád
dscn2231.jpg
Bodnár Sándor, Mád
dscn3093.jpg
Bodnár Sándor, Mád
dscn3091.jpg
Bodnár Sándor, Mád
dscn5194.jpg
Reinics Rita, Apróhomok
3-_mg_4305.JPG
Volenszky, Tiszaeszlár
dscn2066.jpg
Bodnár Sándor, Mád
dscn3052.jpg
Bodnár Sándor és vörös cikória
dscn3414.jpg
Zempléni Sajt (Szilágyi Tibor), Tarcal
dscn5854.jpg
Volenszky (Tiszaeszlár) -Szilágyi (Tarcal) - Balla Enikő (Kácsárd. Műtárgy sajt Szokolai Ákos magángyűjteményéből)
p1000320_3.jpg
Bartha Gabó

Húsvét Nagybányán

2015.05.10. 13:10 - Slow Food Central Budapest

Címkék: húsvét piac erdély bárány nagy nagybánya paprika medvehagyma slow food tárkony csalán sóska boglárka bárányfejleves tojásfestés töltött bárány orda városi kert komlórügy

Erdélyben a húsvéti bárány körüli rituálé része az élő hagyománynak.

Mi is veszünk egy-két bárányt a bárányboltból. Attól függően, hogy korai vagy késői húsvét van, kisebbek vagy nagyobbak - úgy 8 kg körül.

bartha_gabo1.jpg

Így érkezett haza a bárány.
bartha_gabo2.jpg
Piacozás - kevésbé őrült, ha nem egyszerre van az ortodox húsvéttal a miénk. Igen jó piac, még vannak itt termelők, bár fogyatkoznak. Minden van: régi almafajták, gyűjtögetett finomságok- gomba, áfonya, zöldek, jó tejtermékek - sok juhsajt, juhtúró, orda, lekvárok, savanyúság, torma, vetőmagok. Érdemes felkeresni!
bartha_gabo3.jpgbartha_gabo4.jpgbartha_gabo5.jpgbartha_gabo6.jpg
A kedvenc paprikás nénim.
bartha_gabo7.jpg
Kis uzsonna a belsőségek egy részéből. Falusi borral és finom aradi paprikával meghintve. Zöldekkel.
bartha_gabo8.jpg
Vagy egy szikárabb változat házi savanyúsággal.
bartha_gabo9.jpg
A lakónegyedek - kartierek - tele vannak gyümölcsfákkal, amiket a '70-es években urbanizált falusi lakosság ültetett.
bartha_gabo10.jpg
Zöldek a piacon - sóska, medvehagyma, csalán. Szokott még lenni lósóska és egy boglárka-féle is.
bartha_gabo11.jpg
Piaci medvehagyma, boglárka (nincs pontosan beazonosítva és a könyvek nem tartják ehetőnek, de például a salátaboglárkát forrázva fogyaszthatónak írják) és saját gyűjtésű zöldek - komlórügy, csalán.
bartha_gabo12.jpg
A forrázóvíz ilyen lett.
bartha_gabo13.jpg
Bárány(fej)leves - sóskával, tárkonnyal.
bartha_gabo14.jpg
Töltött bárány.
bartha_gabo15.jpg
A szomszéd ilyen sokat festett. Mi is így csináljuk: hagymahéjjal, füvekkel-virágokkal.
bartha_gabo16.jpg
A vasárnapi reggeli.
bartha_gabo17.jpgbartha_gabo18.jpg
Ez készül majd ebédre.
bartha_gabo19.jpg
De muszáj kimozdulni is. Itt a városi kertek régóta léteznek, sok képem van róla. Egészen elképesztő helyek vannak.
bartha_gabo20.jpg
(Palánta)látogatóban Getánál, akivel állandó magcserében vagyunk.
bartha_gabo21.jpg
Városi kertek.
bartha_gabo22.jpgbartha_gabo23.jpg
Harlekin és Ischler a locsolók és vendégek fogadásához.
bartha_gabo24.jpg
Itt a sült:
bartha_gabo25.jpg
Kirándulni is kell. Szikrázik a nap az ágak hegyén.
bartha_gabo26.jpg

Bartha Gabó

Magok - és egy recept

2015.04.18. 09:43 - Slow Food Central Budapest

Címkék: mád slow food babérlevél magcsere lófogú futóborsó tehénborsó laposborsó folyamatos konferencia

Magok.
Mert a slow food alapja a helyi - helyben termesztett, készített, eladott élelmiszer.

Reinics Ritánál és Füssi Nagy Szabolcsnál a Sárospatak melletti (Apróhomok) tanyájukon eddig csak nagyon finomakat ettem. Önellátásra törekedő gazdaságukban kíváncsi voltam a magokra még a mádi magcserénk és a tavaszi napéjegyenlőségi Folyamatos Konferencia előtt. A magok portréit szerettem volna elkészíteni. Végül csak egy rövidebb szemle jött össze. A "magportré" valószínűleg hosszabb távú ügy. Szabolcs magos ládájából most olyanokat 'válogattam' inkább, ami valami miatt érdekes - ritkább növény, régi fajta (mint a lófogú kukorica)  vagy van valami plusz benne. Keresem, de még azt hiszem, nem bukkantam kimondott itteni tájfajtára Tokaj-Hegyalján.
Itt a magok mind saját vagy házilag fogott magok, nem egy szép bolti kollekció.

A titokzatos láda, benne több száz dobozka, zacskó. Mellette az a kézi malom, amin Szabolcs az állatok eledelét őrli.

dscn0483.jpg
Itt van lófogú is.

dscn0486.jpg
A babérlevél a vetőmagos zacskóban most rovarűzőként szolgál, de az ételben is barátok

dscn0487.jpg
Futóborsó: kétméteresre is megnő
dscn0489.jpg
Egy jókora zsáknyi termett tavaly
dscn0490.jpg 
Tehénborsó. Tehénbabnak is hívják.

dscn0491.jpgdscn0495.jpg
Szabolcs mindenképp akart mutatni valamit a portrésorozathoz. Egy búzaszemet hozott azzal, hogy egy idős néni hívta fel rá a figyelmét, hogy egy arc látható minden búzaszemen, Jézus arca. Van, aki Máriát mond. Mindenesetre szép reveláció volt.
dscn0494_2.jpgdscn0496.jpgNagyon sajnálom, hogy kihagytam a rizst - igen, azt is termesztenek és a kinézése nagyon más volt ahhoz képest, amit ismerünk.

Ez itt már a mádi magcsere egyik érdekes szereplője. A kezdeményezője Kovács Ágnes volt, vele és a művházzal együtt jó dolgot szerveztünk, elég jól sikerült ahhoz, hogy folytassuk

Laposborsó. Én szegletes ledneknek hívnám.
dscn0503.jpgEzt Zalánnak hívják itt, én lima vagy holdbabnak ismerem. A legfontosabb, hogy szárazságtűrő, ámulva néztem, amint a legnagyobb forróságban élére fordítja a leveleit. Szép a virága is.
dscn0504.jpgBaloldalt amit vittem, jobboldalt amit hoztam. Vagy egy részük. Ahhoz képest, hogy középkorúak, akiket kérdeztem a saját magfogásról, úgy beszéltek róla, mint amit még a nagyanyjuk csinált hajdanában, de mintha a múlt ködébe veszett volna az a régi szokás, elég sok saját fogású mag jött össze.

Kék krumplit még aznap kaptam valakitől, vittem is a cserére.
dscn0511.jpgdscn0516.jpg bazsalikom, büdöske, piros amarant, sáfrányos szeklice, cukkini, fodros saláta, nagydobosi tök, physalis, bokorbab,
dscn0518.jpgReceptet is hoztam (összefut a nyál a számban) - mert a magcsere mindig receptcsere is:

Olajos paprika receptje: kell ide a sokféleség: sima (lecsó, TV) paprika, almapaprika (erős, édes), kosszarvú kell hozzá. Utóbbihoz palánta kapható a szerencsi piacon.

Szóval: A paprikákat kettévágjuk, ami olyan, kicsumázzuk. Készítünk egy számunkra kellemes édes-sós-savanyú fűszeres (bors, babérlevél, mustármag, stb.) alaplevet, mintha uborkához lenne. Felfőzzük. Adagonként beledobjuk vegyesen a paprikákat kis időre, épp csak hogy formálhatókká váljanak, de még nem puhák. Kivéve ebből a léből olajba mártjuk-forgatjuk, gyorsan bele steril üvegekbe, rá a forró levet, tetőt és száraz dunsztba tesszük. Isteni!
dscn0520.jpglófogú kukorica, csemege kukorica, mángold, galambbegy, menyecske bab, mángold
dscn0521.jpgdscn0522.jpgdscn0523.jpgBarna csicseri borsó Ritától - ezeken meg szivek vannak. Februárban elvetettem, már több levelük van.
dscn0536.jpg

Bartha Gabó

A március végi kert

2015.04.11. 22:01 - Slow Food Central Budapest

Címkék: mád kert slow food budaházy pince

Egy kis trükkel egész télen termesztettem főznivaló és salátánakvaló leveleket. Mostanában viszont alig tudok lépést tartani a kerti történésekkel, minden nap újabb meg újabb növény bújik kik - vagy magától, vagy mert ültettem-vetettem.

Ez a mai ünnepi levélkollekció. A gargouillou-ban 35 alkotóelemet számoltam, de lehet,  hogy valami így is kimaradt.  Van benne kerti, gyom- és vadnövény,  virágok, zöld fűszerek.

dscn0622.jpg

Ezek a téli salátaágyak pár hete - épp kitakartam őket. Készültem az  első saját biodinamikus csigaszert kipermetezni.

dscn0421.jpg

A téli ágyások közelről:

dscn0627.jpg

dscn0628_2.jpgdscn0629_2.jpg
Magától kikeltek és évelők:
Keserű levelek a jó emésztéshez

dscn0577.jpg
A snidling mindjárt virágzik

dscn0630.jpg
Lestyán

dscn0592_2.jpg
Lila laboda

dscn0593_2.jpg
Rebarbara

dscn0610.jpg
Magától kelő saláta. Rengeteg mángold és laboda is jön magától.

dscn0588.jpg
Ezt a kollekciót rövid pároláshoz és fűszerezéshez szedtem: hagyma,  kínai és toszkán kelhajtás felmagzás előtt, sóska, spenót, mángold,  kakukkfű, izsóp, édeskömény, petrezselyem, fokhagyma, csabaíre, tárkony

dscn0542_2.jpg

Az idei vetésből:
lóbab

dscn0625.jpg
csicseriborsó

dscn0584.jpg
fokhagyma

dscn0578.jpg
koloncos legyezőfű - a kert elvadítási programjának egyik szereplője  (a fekete nadálytő, cickafark és a ligetszépe mellett)

dscn0580.jpg
az éjszakai őrjárat képei - meztelen csiga nagyon kevés volt, de hideg  is volt éjjel

dscn0641.jpgdscn0653.jpg
A földről felemelve a tekintetet: a gyümölcsfák duzzadó rügyei vagy virágai:

cseresznye

dscn0606.jpg
meggy

dscn0608.jpg
szilva

dscn0615.jpg
sárgabarack

dscn0612.jpg
Kácsárdon szedett komlórügyet ettünk kis mángolddal és csalánnal

dscn0604.jpg
ez is begurult Kácsárdon: Balla Enikő ó(kecske)sajtja, amit bonbonként  szopogatunk

dscn0598.jpg

Bartha Gabó

Csigaszer

2015.04.04. 08:41 - Slow Food Central Budapest

Címkék: étel főzés mád kert slow food budaházy pince

A mádi Budaházy Pince kertjét művelem vegyszermentes, permakultúrás és egyéb bio módszerekkel, folyamatosan kísérletezve. Azért, hogy a legfinomabb alapanyagokat használhassuk főzéshez magunk és a vendégeink számára.

Lehet, hogy kicsit erős ez a téma kezdetnek.

Biodinamikus (homeopátiás) csigaszer készítése (hamvasztás, dinamizálás, D8-as potencia készítése) és kipermetezése. Már a második ilyen permetezésnél tartok. Nehéz megítélni ilyen gyorsan a hatását, egyrészt mert eltávolítottam a mulcsot a legtöbb helyről, és azért is, mert a tavaszi szél folyamatosan szárítja a talajt, és ilyenkor a csigák visszahúzódnak. Nedves időben kiderülne, hogy mi a helyzet...

A biodinamikusok Vetési naptárában idén részletes leírás szerepel a csigaellenes szer készítéséről. Valószínűleg nemcsak nekem gyűlt meg a bajom a meztelen csigákkal... Az eddigi populáció gyérítés mellett eljött az ideje a biodinamikus preparátum használatának is.

Látom már, hogy a kertbe 2o13 őszén behordott sok falevél, az enyhe tél és a 2o14-es év csapadéka különösen kedvezett a meztelen csigák elszaporodásának. Nagyon jó ízléssel választották ki ők is a legfinomabb salátáimat és szégyentelenül, gátlástalanul rágtak mindent le tövig, a kibújó veteményt is. Az egy-egy órás esti fejlámpás tisztogatás és a nappali csapdák ellenőrzése állandó elfoglaltságommá vált. Nem visz rá a lélek, hogy valami vegyszerrel bedurrantsak nekik.

Jó esetben megjelennének a csigaevők az egyensúly kedvéért. Erre az egyensúlyra vár minden bio- vagy permakultúrás vagy biodinamikus kertész. Két rovarféle gyanúba is keveredett, lehet, hogy szeretik a csigákat - a végén közlöm a képeiket (nem tudom a nevüket, azt sem, hogy a növényekben tesznek-e kárt). Kacsa, különösen indiai futókacsa tartása javasolt, de azt nem tudtam bevállalni, mert az azzal járó teljes helyhez kötöttséget sem tudom elképzelni és a borászat melletti kacsatelepet sem.

Legszívesebben nem kommentálnám a képeket. Aki végignézi, a koncentrálás és a hígítás útját járja be képzeletben.

És most megyek a földi bolhákat megnézni. Ha a tatsoyt teljesen ellepik, kapnak egy kis gyengén sikerült hurutot, ami a tejsavót helyettesíti, sőt zöldfűszerekkel van dúsítva.

Ma reggelire Viki tojásait ettük tiszaeszlári hasaalja szalonnával, zöldhagymával, lestyánnal és tárkonnyal, mellé kerti salátaleveleket és sült paprikát a pesti Hunyadi téri őstermelői piacról.

Ebéd kakasleves lesz. És piláf.

És a hájast is meg kellene sütnöm.

 

Bartha Gabó

dscn0352.jpg

Csigahamu

dscn0351.jpg

Átszitált csigahamu

dscn0357.jpg

Dinamizált hamu

dscn0359.jpg

Az első hígítás- D1

dscn0365.jpg

dscn0370.jpg

dscn0377.jpg

A D4 már tíz liter volt, de még iszapszagú és enyhén opálos.

dscn0387.jpg

A D5 másnak mutatkozott.

dscn0400.jpg

Egyre ragyogóbb lett.

dscn0408.jpg

dscn0415.jpg

D8

dscn0418.jpg

dscn0423.jpg

dscn0425.jpg

dscn0426.jpg

dscn0428.jpg

Már sötétedett, mire befejeztem. Szemben a Birsalmás és az Úrágya.

dscn0454.jpg

dscn0348.jpg

dscn0440.jpg

A mangalica története

2015.03.23. 07:34 - Slow Food Central Budapest

Címkék: slow food mangalica rendek ökogazdaság

Filmrendező: Melocco Anna

Március 12-én Budapesten az Uránia Moziban néztük meg a filmet férjemmel, melyre a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete hívott meg

                                                          A mi történetünk

Kíváncsiak voltunk, mert igazán szeretjük, és 24 éve tenyésztjük ezeket a kedves enni való állatokat.

Igazán jókedvű társasággal, ismerősökkel beszélgettünk, sőt a rendezőnővel is találkoztunk már a film vetítése előtt.

A film nagyon szép és nagyon hiányos a mi megítélésünk szerint.

Maximálisan elismerjük Dr. Tóth Péter munkáját, valóban sokat tett, hogy megmaradjon a mangalica hazánkban. /Ez a film fő témavezetése/.

Csak két magyar gazdát mutattak be a filmben, akik több ezer állatot tartanak, tehát nagy gazdák. Akit többször úgymond sztároltak, ő egy holland hölgy, aki segíti a magyar mangalicák Amerikába való kijuttatását.

Amit nagyon hiányolunk az a sok-sok kincs, az a sok kis gazda, kutatók, állattenyésztők, a Nemzeti Parkok, Skanzenek, főleg a Szentendrei Néprajzi Múzeum, a Vendéglátóipari Múzeum, akik folyamatosan tettek azért, hogy fennmaradjon a mangalica. Erről ők maguk sokat tudnának beszélni.

Azt is kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a világgal mi hogyan ismertettük meg a magyar EREDETI MANGALICÁT. A mangalica az egyetlen magyar VILÁGOLTALOM! Létezik a Slow Food Biodiverzitásért Világalapítvány, aki létrehozta az oltalmat. Még mennyire létezik: 2003 óta azaz 12 éve támogatnak bennünket, gazdatársainakat, hogy a világ 120 országa között ott lehessünk a Salone del Gusto Világkiállításon és a Terra Madre Világkonferencián a mangalicával.

img_9779.jpg

A Slow Food célja: a tiszta, finom és igazságos ételek fogyasztásának népszerűsítése úgy, hogy az ősi növények és ősi fajtájú állatok termelőit, termelői csoportjait támogatja.

Évek óta konferenciákon mutatjuk be a mangalicával kapcsolatos munkáinkat Francia-országban, Olaszországban, olasz iskolásoknak vetítünk a mangalicáról. Megszerveztük Magyarországon először a „Slow Food az iskolában Világmozgalmat”, melyben az ősi növények és állatok fogyasztására tanítottuk a diákokat Hagyományőrző Egyesületünk tagjaival.

Ez külföldön ÓRIÁSI dolog.

Itthon miért nem akarják észrevenni?

Gondolhatják, akik ezt olvassák, hogy mi nem vagyunk elég hatékonyak. Lehet, hogy nem vagyunk elég hatékonyak?

Valószínűleg nem elég, hogy 2 évente amikor megrendezi a Slow Food a Világtalálkozót mindig új gazdákat viszünk ki Torinóba , hogy tanuljanak, sőt a kerekegyházi iskola igazgatónőjét is kivittük, hogy lássa milyen óriási összefogás van a világban, hogyan működik a gyerekek munkára nevelése, bevonása a mozgalomba..

Hat évvel ezelőtt Lezsák Sándor úr meghívására a Magyar Parlamentben beszéltem a mangalicáról és munkáinkról.

Tavaly azaz 2014 szeptemberében volt az Európai Agrárminiszterek Konferenciája, ahol én magam kicsi pusztai asszony képviseltem Magyarországot, mint termelő a Slow Food meghívására, mert a Kiskunsági mangalica kolbász „világoltalom”. /prezídium/

Rajtam kívül nem volt más magyar, mint Dr. Fazekas Sándor agrárminiszter és delegációja.

Rá egy hónapra a Magyar Parlamentben volt a „Mangalica Konferencia”, ahol szintén csak a „nagy” gazdákról hallottam.

Miért nem kell a magyar a magyarnak? Igenis ez nekünk hiányzik, hogy itthon ez nem elég, miközben kint büszkén visszük a magyar zászlót.

Mindez, amit fent leírtam azért idejött Magyarországra, gazdaságunkba a BBC televízió, az olasz filmesek, a Playboy újság, akik Eszenyi Enikő művésznőt kosztümökben fotózták a mangalicáink előtt, több szaklap, japán tv-sek legutóbb csak, hogy néhányat említsek.

Természetesen tagjai vagyunk a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének, a Biokontroll-nak sorolhatnám a szervezeteket, tehát nem magányos farkasok vagyunk.

Csináltassunk mi kicsik is egy filmet?

Várom megtisztelő ötletüket.                              

 

Rendekné Olgi
www.okomuzeum.hu
+36 20 383 6320, +36 20 386 25 22

Slow Food és slow kultúra a Rendek Ökotanyán

2015.03.14. 17:26 - Slow Food Central Budapest

A 17-18 éves fiatalok Budapestről érkeztek hozzánk a puszta közepére. Köszöntöttem őket. Tetszett nekik, hogy csinosnak, fiatalnak, okosnak neveztem meg mindannyiójukat a köszöntőben, hogy valaki még véletlenül sem sértődjön meg. Ezek a jelzők később be is bizonyosodtak.

 

A kis ismerkedés után eszméltek fel, hogy ők annyira a Puszta közepén vannak, hogy itt tényleg nincs bolt, ahova kiszaladgálhatnának vásárolni, nincs bulizó hely, tehát itt kell mindent megoldani pár napig a tanyán. Ami akkor még pillanatnyilag nem esett jól nekik, hogy tanáraik nem engedték a telefonok újra feltöltését.

 

slow_food_rendek.jpg

 

Természetesen a kedves, céltudatos tanárokkal mi mindig egyeztettünk, ugyanis pontosan ez volt a cél, hogy a tanyasi életmódot a valójában mutassuk meg és vonjuk be a fiatalokat a lehető legtöbb munkába. A napi elfoglaltságban természetesen az ételek készítése fontos volt a paraszti kultúra megismerése mellett.

 

Az első napon még nagyon meglepődtek azon, hogy Olgi vagyis én nem adtam másik ételt amíg meg nem ették az előzőt, hogy ne legyen ételmaradék. Többen csak beleharaptak a drága biohúsba, s hozták vissza összetúrva a finom ételt, holott szedhettek volna annyit, amennyi jólesik.

 

slow_food_rendek4.jpg

 

Az étel mindig kiváló volt, s tudtak választani, ha valaki valamit nem szeretett. A probléma a szokásaikban volt, ugyanis ők nem szoktak hozzá a csontos húsokhoz, egyáltalán még a csirkecombot sem rágták le csak beleharaptak PEDIG a csontközeli húsok a legízletesebbek. Na erre is rájöttek néhányan, s köszönték nekünk, hogy erre rávezettük őket. A rohanó városi életben a családok ezzel nem is foglalkoznak, a hamburgerben biztos nincs csont, sőt a száraz, filézett karajban sem.

 

Nagyon jó volt látni és megélni, hogy a fiatalok minden nap elfogadóbbak lettek, mert látták, hogy az étel és minden, ami a tanyán létrejön az nagyon kemény munka eredménye. Készítettek tanyasi tojásból, saját lisztünkből lebbencset, amiből egyik nap levest főztünk, másik nap túróstésztát jó kis mangalica pörcökkel.

 

slow_food_rendek3.jpg

 

Az állatokkal való ismerkedés sem volt felhőtlen, mert a mangalicákat is először zavarászták, aminek a göndérkék nem örültek, vagyis ez tényleg zavarta őket a szó eredeti értelmében. Mindezeket a szokásokat, kultúrát el kellett magyarázni, hogy mit miért szabad és miért nem. Honnan is tudhatták volna a fiatalok, ha ezt eddig nem tanították sehol sem.

 

Kerti munkát ugyan néhányan végeztek a családi telkükön, sőt egyik fiú kimondottan rutinosan dolgozott a gyógynövényes kertben. A növények, állatok megismerése a valóságban csodás élményt nyújtott fiatal vendégeinknek, mert ezt könyvből és képekről nem lehet megtanulni, érezni, ízlelni és tapintani kell.

 

A tempó mindig SLOW volt, ez a paraszti kultúra gyökere is és teljesen összhangban van a Slow Food biodiverzitásért világmozgalommal.  Régen is, most is úgy tudunk szépen, komótosan előre haladni, ha nem kapkodunk, hanem megfontoltan dolgozunk és élünk. Ezt a mai városi embereknek nagyon tanulni kell. Ha jól kifáradtak a fiatalok a fizikai munkában utána leülhettek szőni , körmönfonni vagy egyszerűen csak beszélgetni.

 

slow_food_rendek2.jpg

 

Két nap után már nem is keresték a lehetőséget arra, hogy elmenjenek a pusztából vagy kényszert érezzenek a telefonálásra. Jó volt látni bennük az akarást arra, hogy megismerjék kultúránk apró titkait. Ajándéknak vitték haza az általuk hagyományosan készített csemege uborkát, amelyben semmi tartósítószer nem volt.

 

Hétközben kicsit kemény voltam velük, de csak az ő érdekükben, mégis az utolsó napon megölelgettek nem csak engem, de egyesületi tagjainkat is, akik ebben a nemes munkában részt vettünk. Az utolsó napon semennyi ételmaradék nem volt. Tanítani, tudást átadni csodálatosan jó, nekünk is élmény volt. Elvetettünk jó néhány magot!

 

Rendek Olga, Rendek Ökotanya

Vacsora a Romani Platniban

2013.04.26. 15:13 - Slow Food Central Budapest

Néhány napja vacsorázni voltunk a ferencvárosi Romani Platniban, ami Budapest első közösségi roma étterme. A 2012 tavasza óta működő projekt a manapság divatos lakáséttermek mintájára jött létre és az elmúlt egy év során több mint 50 vacsorát bonyolított le.

image_52.jpg

A Romani Platni fő célja, hogy a cigány háziasszonyok főztjén keresztül bemutassa egy eltérő kultúra izgalmas és szerethető oldalát és a jól sikerült vacsorák alatt zajló beszélgetések segítsenek a romák és nem romák közti előítéletek felszámolásában. A magyarok mellett nagyszámú külföldi vendég fordult már meg náluk. Az épület amúgy átmenetet képez a hangulatos családi kifőzde és a közösségi ház között, hiszen az esténként étteremmé váló térben napközben hátrányos helyzetű roma fiatalok számára szerveznek programokat. Az esték viszont a főzésről szólnak. Tradicionális roma ételek kerülnek terítékre. A vacsoramenük általában a főzőasszonyok évek során begyakorolt kedvenc ételeire épülnek, de folyamatosan kutatják a különböző cigány népcsoportok jellemző ételeit is. A háromfogásos menük egyszerű, laktató ételekből állnak.

image_42.jpg

Mi kacsanyak levest kaptunk házi tésztával, másodiknak sült oldalas érkezett káposztás nokedlivel és végül túrógombócot ettünk szederöntettel. A desszertként tálalt gombóc beás cigány recept alapján nyers túróból készülő, krémtúró jellegű finomság volt. Házias jellegű, jóízű ételek sora került az asztalunkra és persze nem hiányzott a hely emblematikus ételének számító bodag, a cigány kenyér sem. A borokra szintén nem lehetett panasz, hiszen azokat mi hoztuk és így tökéletesen passzoltak a menühöz. A vacsora vége felé megérkezett az egyik szakácsnénk lánya és két fia, akik régi és új cigány dalokat játszottak gitáron és kannán. Így a mulatság végén már táncoltunk is!  

Szöveg: Robotka Gábor
Kép: Papp Niki

Bejelentkezés:
E-mail: romaniplatni@gmail.com
Web: romaniplatni.blogspot.com

Furmint Február vacsora 2013

2013.03.29. 11:55 - Slow Food Central Budapest

Címkék: furmint slow food furmint február furmint vacsora slow food central budapest

Immáron harmadik évben csatlakozott testületileg a Budapest Central konvívium csapata a Furmint Február kezdeményezéshez – nemcsak azért mert fontos ügynek tartjuk, hanem mert rettentően szeretjük is ezt a különleges hungarikumnak számító bort. Idén is, mint az előző két évben, minden vendég hozott magával egy-egy üveg furmintot, amit aztán izgalmasabbnál izgalmasabb fogásokkal párosítottunk.

A menüről közösen gondoskodtunk, hogy senkire ne háruljon túl nagy feladat, mindenki bevállalt egy-egy fogást. Előételnek mangalica ropogóssal kezdtünk, melyet egy könnyű almás-zelleres, dióolajjal meglocsolt saláta kísért. A karaj a Rendek Birtokról érkezett, mely a hazai Slow Food élet egyik legfontosabb bástyája. A borok sorát Szabó Zoltán 2011-es Pécsi Furmintjával kezdtük – ez az igazán különleges tétel izgalmas nyitánya volt az estének.

fotoff2.jpg

Az előételt levest követte, a gazdag orjalevessel gyakorlatilag jól is laktunk – pedig mennyi minden volt még hátra! A borok közül a Lenkey Pincészet Tíz hordója következett a sorban. Az első főétel lilahagymás kacsacomb volt, melyhez lilahagymamártás is dukált, köretnek sült zöldségeket kínáltunk. A lilahagymásmártáshoz színe miatt kicsit félve közelítettünk, de végül az este egyik legnagyobb slágere lett.

A következő palack, amit felbontottunk a Tokaj Nobilis furmintja volt, nagyon hamar el is fogyott. Csakúgy mint a folytatásban a mesés szarvaspörkölt, melyet csicsókapüré remekül kiegészített. A szarvaspörkölt húsa vajpuha volt, a fűszerezése pedig különlegesen emlékezetes, a vadhústól egyébként idegenkedőket is biztosan megnyerte volna magának. Borokban is itt értük el az este fénypontját, a Breintenbach pince furmintja volt talán az este legkedveltebb bora, de nem maradt egy csepp Fekete Béla Somlói furmintjából sem.

Desszertként a farsangi szezonra való tekintettel egészen könnyű túrófánkot készítettünk házi baracklekvárral – ehhez természetesen édes borokat kortyolgattunk. A borsor legkevésbé kedvelt tétele az Angyal furmint volt, míg a Tokaji Kereskedőház édes furmintja sokkal jobban szerepelt. Levezetésképpen szekszárdi kézműves sajtokat kóstoltunk, és hozzá kenyeret ropogtattunk – tökéletes zárása volt ez a menünek.

Molnár Kata Orsolya

Lilahagymamártás

2013.03.26. 18:57 - Slow Food Central Budapest

Címkék: recept lilahagyma furmint február furmint vacsora slow food central budapest lilahagymamártás

A pénteki Furmint Vacsora egyik fogásához készült ez a szósz. Közkívánatra küldöm, készítsétek el!

Hozzávalók:
- 8 közepes fej lilahagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 ek méz
- 1 ek balzsamecet
- 2-3 ek száraz fehérbor
- kacsa szaft
- 10 dkg aszalt szilva
- só, bors

A felezett lilahagymákat és a fokhagymát a kacsacombokkal együtt sütöm. (A combok a kacsazsíron túl mézben, borban és fűszerekben sülnek.) Ha már a hagyma leveleire esik, kiveszem és a fokhagymával együtt turmixgépbe teszem. Hozzáadom a mézet, a bort, a balzsamecetet, az aszalt szilvát, némi sót és borsot (de utólag még ízesíthetem) és néhány kanállal a kacsa ízletes szaftjából.

A bor és a zsiradék adagolásával lehet szabályozni a mennyiséget és a mártás sűrűségét. Melegen adom a kacsacomb és néhány levél lilahagyma mellé szószként.

Papp Niki

Sok dolgunk van még itthon...

2011.11.27. 22:18 - Kolesár Krisztián

Címkék: sajtó slow food pr

Ez a cikk jelent meg a Metropolban nemrég, mely aránylag jól összefoglalja a mozgalom lényegét, de a magyar dolgokkal nem nagyon foglalkozik. Pedig itthon is van Slow Food, csak kicsit "komótósan" jut el a sajtóhoz az infó erről...

 

Terra Madre Nap - Carlo Petrini videóköszöntője

2011.11.08. 20:57 - Kolesár Krisztián

December tizedikén idén is megünnelpésre kerül a Terra Madre nap (az Anyaföld napja) mely a Slow Food mozgalom egyik legnagyobb "ünnepe". Ebből az alkalomból a világ minden pontján, ahol Slow Food szervezet működik rendezvényeket tartanak. Ezek lehetnek piacok, evős-ivós mulatságok, előadások és még sok minden, mely természetesen a Slow Food szellemében zajlanak: a biodiverzitás jegyében, a hagyományos termőterületek, termények és termelési módok megőrzésével.

 
A Terra Madre napnak külön honlapja is van melyen minden további infó megtalálható.
 
A nagy nap alkalmából a Slow Food mozgalom atyja, Carlo Petrini egy videóüzenetben üzen a világnak:
 

Bodzavirág szirup (bodzaszörp), régi recept

2011.05.04. 13:39 - gasztrocsirip

Címkék: recept bodza szörp

Mária Thun, a vetési naptár kiadójának családi receptje

Szedjünk 1300 g bodzavirágot lehetőség szerint a vetési naptárban jelzett virág napon, tegyük egy 10 l-es fazékba (kerámia a legjobb). 4,5 l vizet, 4,5 kg cukrot és 700 g frissen préselt citromlevel felforralunk és ráöntjük a virágokra. 24 óráig állni hagyjuk majd egy konyharuhát átszűrjük, még egyszer felforraljuk és rögtön üvegekbe töltjük, amelyeket azonnal lezárunk. Hűvös, sötét helyen tároljuk, ízlés szerint hígítva fogyasztjuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A receptet a Slow Food Tokaj vezetője osztotta meg velünk, köszönjük!