Furmint Február vacsora 2013

2013.03.29. 11:55 - Slow Food Central Budapest

Címkék: furmint slow food furmint február furmint vacsora slow food central budapest

Immáron harmadik évben csatlakozott testületileg a Budapest Central konvívium csapata a Furmint Február kezdeményezéshez – nemcsak azért mert fontos ügynek tartjuk, hanem mert rettentően szeretjük is ezt a különleges hungarikumnak számító bort. Idén is, mint az előző két évben, minden vendég hozott magával egy-egy üveg furmintot, amit aztán izgalmasabbnál izgalmasabb fogásokkal párosítottunk.

A menüről közösen gondoskodtunk, hogy senkire ne háruljon túl nagy feladat, mindenki bevállalt egy-egy fogást. Előételnek mangalica ropogóssal kezdtünk, melyet egy könnyű almás-zelleres, dióolajjal meglocsolt saláta kísért. A karaj a Rendek Birtokról érkezett, mely a hazai Slow Food élet egyik legfontosabb bástyája. A borok sorát Szabó Zoltán 2011-es Pécsi Furmintjával kezdtük – ez az igazán különleges tétel izgalmas nyitánya volt az estének.

fotoff2.jpg

Az előételt levest követte, a gazdag orjalevessel gyakorlatilag jól is laktunk – pedig mennyi minden volt még hátra! A borok közül a Lenkey Pincészet Tíz hordója következett a sorban. Az első főétel lilahagymás kacsacomb volt, melyhez lilahagymamártás is dukált, köretnek sült zöldségeket kínáltunk. A lilahagymásmártáshoz színe miatt kicsit félve közelítettünk, de végül az este egyik legnagyobb slágere lett.

A következő palack, amit felbontottunk a Tokaj Nobilis furmintja volt, nagyon hamar el is fogyott. Csakúgy mint a folytatásban a mesés szarvaspörkölt, melyet csicsókapüré remekül kiegészített. A szarvaspörkölt húsa vajpuha volt, a fűszerezése pedig különlegesen emlékezetes, a vadhústól egyébként idegenkedőket is biztosan megnyerte volna magának. Borokban is itt értük el az este fénypontját, a Breintenbach pince furmintja volt talán az este legkedveltebb bora, de nem maradt egy csepp Fekete Béla Somlói furmintjából sem.

Desszertként a farsangi szezonra való tekintettel egészen könnyű túrófánkot készítettünk házi baracklekvárral – ehhez természetesen édes borokat kortyolgattunk. A borsor legkevésbé kedvelt tétele az Angyal furmint volt, míg a Tokaji Kereskedőház édes furmintja sokkal jobban szerepelt. Levezetésképpen szekszárdi kézműves sajtokat kóstoltunk, és hozzá kenyeret ropogtattunk – tökéletes zárása volt ez a menünek.

Molnár Kata Orsolya

A bejegyzés trackback címe:

http://slowfood.blog.hu/api/trackback/id/tr995179621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.